Idézetek birodalma

"A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltaposta őt."

„Ha a szerelmedet kapom a halálért, és harcolnom kell azért, hogy éljek, én inkább leteszem eléd a fegyvert!”

Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek.

Akit feledni akarunk, arra gondolunk. -La Bruyére-

A szerelem egy olyan ígéret, amit eleve törötten adnak át!

Az adás és az elfogadás után a szeretet iskolájának talán legnehezebb tantárgya az elengedés művészete. Elengedni mindent és mindenkit, akiket valaha szerettünk, és hinni, hogy a lélek szabadságában örökre együtt maradunk.

A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.

Arra kell gondolni, hogy az embereknek mennyi komolyabb bajuk van, mint a szerelmi szenvedés. Meghal valakijük. Nincs mit enniük. Operálják őket. Tulajdonképpen szégyellni kellene szerelemtől szenvedni.

Aki folyvást "valahova följebb" törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy egy napon elszédül.

A boldogság emléke már nem boldogság, de a fájdalom emléke még fájdalom.

A szívben tátongó űrt nem lehet egy dugóval elzárni.

A teljesületlen kívánság okozta kín kicsiny ahhoz képest, amelyet a megbánás okoz: mert amaz a mindig kérdéses, beláthatatlan jövő előtt áll, emez a visszavonhatatlanul lezárt múlt előtt.

Ha az ember szeret valakit, akkor semmi szüksége arra a szóra, hogy "sajnálom".

Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked.

Ne veszítsétek el a fejeteket. Az élet még szeretné megsimogatni.

Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.

Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.

Nem az élet tehet róla, ha nem veszed észre, hogy milyen szép.

Élni születtünk, nem az Életre készülődni!

Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, De nagyon hiányozz onnan, ahonnan elmentél.

A bukás gyakran csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladjuk a küzdelmet.

Sok olyan ember van, aki nagyon kevéssel is képes gazdaggá tenni a saját és a mások életét.

Amin nem tudok változtatni azt elfogadom. Amit meg tudok változtatni, minden erőmmel küzdök, hogy megváltoztassam. Istenem adj erőt hogy meg tudjam különböztetni a kettőt egymástól!

Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy. (Márai Sándor)

Milyen csúnya az élet! Ha az ember egyszer valami gyengeségre akad benne, s átengedi magát neki, akkor ez bűn, és később drágán fizeti meg. (Maupassant)

Élek megint. - Érzem, mert szenvedek. /Madách Imre/

Az élet egy nyitott könyv. Sajnos azonban nagyon gyakran rossz oldalon. (Mae West)

Két szóval elmondhatom, amit az életről megtanultam: megy tovább. (Robert Frost)

Ne aggódj, ha fellegvárakat építettél.Ott vannak a helyükön. Most rakd alájuk az alapjukat. - Henry David Thoreau